“A szín élet. Színek nélkül halott lenne a világ. Mint láng a fényt, úgy hozza létre a fény a színeket. A színek a fény gyermekei, a fény pedig a színek anyja. A fény a világ szellemét és eleven lelkét nyilatkoztatja ki a színekben.” -Johannes Itten
Több mint 300 évvel ezelőtt Isaac Newton egy sötét szobába engedett napfénynyaláb útjába helyezett egy üvegprizmát, amely a spektrum színeire bontotta a fehér fényt. Ez a szivárványszínű nyaláb egy második prizmán keresztül ismét fehér fénnyé állt össze. Newton ezzel a kísérlettel bizonyította, hogy a fehér fény különböző színek keveréke.
A bizonyítás elengedhetetlen feltétele, hogy a kísérlet megismételhető legyen. Látványban, magyarázó erőben eltérő felvételeket láthatunk a YouTube-on.
Padlókon vagy asztalfelületeken spontán megfigyelhetjük a jelenséget, ha egy sötétebb helyiségben egy pohár vízre vagy fehérüveg tárgyra esnek a napsugarak. A budapesti Bűvösvölgy oktatói minden napsütéses napon láthatják, ahogy a lépcső üvegkorlátjának széle prizmaként, a spektrum színeire bontja a fehér fényt.
A fény összetettségének megfigyelése után visszatérhetünk az ismerős RGB rövidítésre. Ahogy a reklámokból tudhatjuk, a monitorok, tévék és okostelefonok több millió színt képesek megjeleníteni, de szerencsére ezek mindegyike a három alapszínből: a vörösből, a zöldből és a kékből létrehozható. A három alapszín vegyítésével kapjuk a fehéret, ezek eltérő arányú keverékével az összes többi színt. Két alapszínből kapjuk a másodlagos színeket: a sárgát, a bíbort és a zöldeskéket. Ezt a módszert hívjuk additív színkeverésnek.
Egy egyszerű eszköz, a Newton-pörgettyű elkészítésével modellezheted, hogy a fehér fény több színnek a keveréke.
Amire szükségünk van: fehér karton- vagy rajzlap, tempera/vízfesték vagy jól fedő filctollak (vörös, narancssárga, sárga, zöld, kék, ibolyakék), szögmérő, ceruza, körző. A kartonból legalább egy CD méretű korongot kivágunk, a szögmérő segítségével hat egyenlő cikkelyre osztjuk a felületet. A hat különböző részt az említett hat színnel kifestjük. Ha megszáradt, a korong közepén óvatosan átszúrjuk a ceruzát, úgy hogy az tengelyként szorosan a közepében maradjon. A ceruzánál fogva a korongunkat pörgettyűként használjuk. A gyors forgás miatt, a szemünk - tehetetlenségéből adódóan - nem tudja külön érzékelni a színeket, azok fehérré olvadnak össze. Ne szegje kedvünket, ha a látvány nem lesz hófehér, eszközünk nem laboratóriumi körülmények között készült.
Egy kereséssel több, bonyolultabb változat elkészítését bemutató videót is találunk.
Jó munkát és jó szórakozást! Ha elkészítetted, mutasd meg a családodnak is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése